the lovely bones.

profile.

Hi | Viccu | 19 | hungarian | combination skin

I decided to make my own beauty blog. That I can review my korean - non korean cosmetics. But that not so easy for me because I buy my things with my little and sadly not infinite pocket money so I can't write that much posts :C. Anyways hope you guys enjoy my site. Bye-bye

followers.

affiliates.

niko kago ruki izu yumike friend

friend friend friend friend friend friend

archives.

by title

by month

credits.

xochitl & xkohl

❝ 48. Beszámoló ❞

posted on 2011. július 5., kedd @ 17:49 6 comment(s) / add a comment.

Reggel 7kor estem ki az ágyból, olyan hideg volt a szobámban hogy az hihetetlen, odafagytam a padlóra. Nagy nehezen összekaptam magam és elkezdtem készülni. Miután frissebb elfogadható pofát varázsoltam magamnak indultam is a buszra hogy bezötyögjek a végállomásra Neko elé, mivel 9:20ra volt kiírva hogy addigra ér be a busza. Megérkezve unalmas várakozásba kezdtem, még egy tanárommal is összefutottam, ő észre vett köszönt én meg alig de aztán visszaköszöntem neki. Mivel elég alacsony kis tanár. Aztán még táskára is kellett félpercig ügyeljek..na bazd. Aztán lassan megérkezett őfelsége, 7 perccel korábban a vártnál ami nem baj. Elindultunk az aluljáróba, mert még buszjegyeket kellett venni, hogy mikor indul haza ne kelljen kapkodni. Jegy vétel után elsétálgattunk a mekihez, ott eszegettünk. Az McMuffin.. ami nem muffin hanem reggeli..valami undorító, én a végén kiszedtem a tojást mert úgy elviselhető volt. A sült krumpliból alig ettem, mikor indultunk vittem magammal , aztán egy kukában landolt szegényem. A buszmegállóba sikeresen elcsíptünk egy érdekes mondatot öregnénik szájából : ilyen vastag volt és ilyen hosszú.. Kinek mi jön le belőlem, mi egyből a rossz értelmét találtuk meg. Hozzánk gyalogszerrel jöttünk, hisz azért annyira nincs messze, de nincs is közel. Annyira gyaloglást kilehet bírni. Bár én rohadt lusta ember lévén, már a végén legszívesebben a betonon fetrengtem volna. De végül is elértük a nemest célt, hogy megérkeztünk hozzánk. Felbattyogtunk a lépcsőn, ajtónyitás aztán befoglaltuk a lakást.

A gépen letöltöttünk egy doramát, név szerint Antique Bakery, azt kezdtük el nézni. A vége felé már abba hagytuk a francba. Nézegettünk képeket Shoról ,Ninoról , Piről, Aibáról, Riidáról. Hüledeztünk a hónaljkutyákon, Shonál pedig kiröhögtük az egyik képét. Aztán kimentünk enni, fincsi sült csirkét csinált apum rizibizivel, bár egyikünk se evett valami hú de sokat. Után újból csüccs a gép elé. Persze még elkezdtünk szakadni azon amit Niko álmodott, alig bírtuk elolvasni. Már nem igen tudom mit csináltunk xD, könnyen felejtek és szarul írok ilyen beszámolót. A Tokyo Dome dvdből a harmadikat kezdtük nézni, de nem tudtuk befejezni mert lassan indulni kellett. De Neko ügyesen észre vettem hogy Ruru kiizzadta a fellépő ruháját egy kicsit a hónalj résznél. Nem gáz Uruha, mi így szeretünk. A megbeszélt sminkelés elmaradt, de majd valamikor legközelebb. A végállomásra jutás kicsit viccesebb volt, várjuk a buszt ami lassan megérkezik, jegyek előkészítve, ahogy felléptem a buszra hallottam valami pukkanást. Nem vágtam mi lehetett, jegyet lyukasztottunk, ültünk volna le. Erre a sofőr benyögi hogy lekel szállni mert felforrt a hűtővíz. Szóval leszállás, újból jegyvétel. A kövi buszra nem kellett sokat várni, de azon meg jegy ellenőrzés volt, na mondom még mi lesz itt. Sikeresen beértünk, még beszélgettünk a padon ücsörögve. De lassan búcsúzni kellett,jött a busz. Puszi puszi, még megvártam míg felszáll, messzebbről néztem. Majd mikor eltűnt, elindultam vissza, Apum elém jött, szóval vele mentem haza. Első találkoznak kellemes élmény, jobb mintha kussba van végig az ember nem de?

Címkék: beszámoló, találkozó